A „hobby-munka” talán nem a legtalálóbb név
azért ennek az elfoglaltságnak, amit esküvőszervezésnek hívunk, mert úgy
gondolom, megfelelő elhivatottság, türelem, empátia és szerelem nélkül nem
lehet csinálni. Szerelemmel- szeretettel és alázattal, pontosabban.
De hogyan is csöppentem bele? Amikor utoljára
hallottatok felőlem, Niki éppen beharangozott, majd jött egy post és hirtelen
eltűntem. Öt év multi-környezet után ugyanis be kellett látnom: ez nem az én
utam és soha nem is válik azzá. Hiányzott a rendezvényszervezés, és hiányzott
az általános, rám jellemző életkedv és motiváció, melyeket sokáig nem is
találtam önmagamban.
Sok barátnőnek és barátnő- barátnőjének
segítettem az elmúlt évek során a nagy napjuk leszervezésében. A lányok tudták,
hogy rendelkezem ezzel a vénával és bizalommal fordultak hozzám. Ráadásul,
mivel 2,5 évet egy olyan hölgy mellett asszisztenskedtem és stílus-tanácsadóskodtam,
aki divatbemutatók és PR rendezvények
szervezésével foglalkozik, kaptam olyan felkérést is, hogy stylistként segítsem
a ruha kiválasztását, vagy megterveztetését.
Nikinek és Ákosnak borzasztóan hálás vagyok,
mert óvó szülőkként figyelték a fejlődésemet és a jó pillanatokban mindig
kaptam tőlük egy „miért nem foglalkozol már végre ezzel?!?” kezdetű „fejmosást”
is. És hálás vagyok Mártiért is, de róla majd kicsit bővebben később írok, két
sor nem elég Őrá.
Végül, kicsit több, mint fél éve egyszer csak
megvilágosodtam és azt mondtam magamnak: ideje kilépni a komfortzónából, ideje
ugrani! Amikor elrugaszkodtam és úgy döntöttem, felmondok… nos akkor még semmi
biztos nem volt előttem, csak a tervek. Hogy milyen munkahelyet szeretnék és
mellette most már komolyan az esküvőszervezésnek szentelni az életemet. Tudtam,
hogy a gyomrom úgyis segít majd jól dönteni és az a lehetőség, ami nekem
született, megtalál. Így találtam rá a mostani munkámra, ami tökéletes, mert
nagyon szerettem volna visszakerülni a marketinges- PR-os körforgásba és
mindezt gyakorlatilag bruttó három hét alatt össze is hoztam.
Közben pedig
beiratkoztam egy tanfolyamra is, mert a papír mindig jó, ha van és bár én
magamban éreztem a potenciált nélküle is, mégis tanultam fontos és új dolgokat,
ami a szakmához létszükség.
Szerencsésnek tartom magam, mert a barátok és
a közvetlen környezetem az elejétől fogva olyan bizalommal támogatott, amelyre
a reményvesztett időkben is támaszkodhattam. Szerencsésnek, hogy elhittem, hogy
ez sikerülhet és hip-hop az ölemben landolt annyi felkérés, amelyről pár
hónapja még álmodni sem mertem.
Beindultam!
Hamarosan jön saját facebook oldal és design
is,csak a grafikusom még elfoglalt nagyon… az első immáron hivatalos
szervezésem anyagaival.
Addig ide írogatok, innentől inspirációkról, tervezőkről, teendőkről és
természetesen beszámolókat mindenki Nagy Napjáról.
Orsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése