Az esküvői ruha másként 1.rész

Akik kicsit lelkesebben követik az " Az én tortámat" tudják, hogy imádom a fiatal magyar tervezőket.  Amikor az esküvői ruhátokra gondoltok, nagyon szeretném ha nem csak a kölcsönzős ruhák jutnának eszetekbe vagy éppen az, hogy "ÚÚÚÚristen, fogyókúráznom kell, mert csak akkor leszek szép menyasszony ha mínusz 5kg-al de inkább 10-el leszek kevesebb a Nagy Napon, mert azok a csodás ruhák, nádszálkisasszonyokon az esküvői  katalógusban csak akkor állnak majd szépen rajtam is". 

Pedig a szerelmetek úgy kérte meg a kezeteket, ahogy pont most vagytok. A menyasszonyi ruhátok a legfontosabb, mert ha a menyasszony, Te, nem érzed a világ legszebb nőjének magad az esküvőtök napján, minden más csak felesleges díszlet. 

Van más opciós is,

ha olyan ruhád lesz, ami pont a Te stílusod, a Te álmod és a Te alakodhoz van igazítva szakértő kezek között. Ma már semmi "úri huncutság" nincs abban, ha valaki egy hazai divattervezővel készítteti el a ruháját. Ők ugyanolyan nők, mint Te vagy én és tiszta szívből azon dolgoznak, hogy életed egyik legszebb napján úgy érezd, hogy álmaid ruháját viseled.

Ezért szeretnék Nektek néhány nagyon tehetséges tervezőt, akit magán emberként is nagyon szeretek és csodálom a munkáját, mert tudom, hogy milyen tehetséges, szorgalmas és lelkiismeretes.

 Jöjjön először Beke Luca, akiért családunk minden nő tagja oda van, a kislányom Mimi is, mert Luca az egyik legkedvesebb ember, akit ismerek. Luca gyermek ruhákat is tervez, ami a világban már nagy sikereket ért el és egy női ruha márkája is van évek óta, a Lucidité, ami idén nagyon népszerű lett a menyasszonyok körében.

 "Ahány lány, annyiféle álom, annyiféle elképzelés és vágy, ezért nem szabad, hogy pont ilyenkor, ebben választaniuk kelljen. Pont olyannak kell lenni a ruhának, mint ők maguk, amiről kislányként álmodtak.

Semmivel sem többnek, semmivel sem kevesebbnek. Pont annyira hangsúlyosnak, hogy azért azt, ami igazán fontos, hogy ki van a ruha mögött, kik ők maguk, ne fedje el… egyszerre legyen szemet gyönyörködtető és kiegészítő, feltűnő de nem hivalkodó..
Ilyen egy Lucidité esküvői ruha. "

 

 

 

tervező: Beke Luca, Lucidité 

fotó: Kóródi Gabriella

Lilla+ Robi...mert lehet így is csinálni a DIY-t!

 

Már mikor tavaly nyár végén, a bledi lánykérés után az esküvőnket terveztük, akkor úgy gondoltuk, hogy kismamaként leszek menyasszony. És tényleg így alakult, ami nagyban befolyásolta a szervezést. Nem szerettünk volna hagyományos lakodalmat, mert úgy gondoltuk, teljes felesleges, a barátaink is jobban élveznének egy kötetlen pikniket, én pedig nagy pocakkal úgy sem bírnál a mulatozást éjfélig.

A szertartás helyszínét már a lánykérés előtt megtaláltuk, egyszer a Velencei-tótól hazafele mentünk el megnézni a lórévi Zichy kápolnát. Egyből beleszerettünk mindketten, és tudtuk, hogy a kápolna előtti réten szeretnénk majd egyszer kimondani a boldogító igent. Így a lánykérés után a helyszín nem is volt kérdéses, és szerencsénkre a lórévi anyakönyvvezető, Emőke is nagyon segítőkész volt, és örömmel vállalta a feladatot.

A kápolna egyébként 200 méterre van a Dunától, a folyó árterében. Pont ott jár az Adony-Lórév komp is, és szerencsénkre a kompnál egy kocsma is volt, így az italok megrendelésével és szállításával sem volt gondunk. Üveges kolát, szörpöket, limonádét, sört, na meg fröccsöt rendeltünk. 

Mivel pikniket szerettünk volna, a kekszek és sós falatok elkészítését az örömanyákra bíztuk, akik így kivehették részüket a készülődésből, nekünk pedig megtakarítást jelentett, hogy legalább ezekre nem kell áldozni. Anyukám csodás szív alakú, rózsaszín kekszeket és szélforgó alakú csokis kekszeket sütött. Anyósom pedig elkészítette a fa tortatálakat, amikben a Pinteresten szerettem bele.

A tortát Az én Tortámtól rendeltük, mert Niki finomságai és stílusa semmiképpen sem hiányozhatott az esküvőnkről. A tortával kapcsolatban szabad kezet adtunk Nikinek, aki mivel jól ismer minket egyből azt javasolta, a szupermenő fotóink kerüljenek a tortára. Ezt egészítettem ki én azzal, hogy igen és akkor a torta tetejére kerüljön Dédimamám antik fényképezőgépe. A színes virágok ötlete az utolsó pillanatban az esküvő előtti éjjel jutott Nikinek az eszébe - még jó, hogy a virágosa hajlandó éjjel 11-kor is kiszolgálni. A tortán kívül Niki akvarell hatású festéssel díszített kekszeket is hozott, sőt olyanokat is, amiken a meghívónk krétatáblás hangulata köszönt vissza.

Száz vendéget vártunk a szertartásra és a piknikre, amiből végül körülbelül hetvenen jöttek el. Sok külföldön élő rokon és barát nem tudott eljönni, és olyan is volt, akinek az utolsó pillanatban betegedett le a gyereke. 

A cateringet viszonylag egyszerűen és nagyon gazdaságosan megoldottuk. A dekorral annál többet pepecseltünk. A férjem és én is elég kreatívak vagyunk, így nem is szerettük volna a dekort másra bízni, még úgy sem, hogy az esküvő előtti délelőtt a dekorálás miatt kész rohanás volt. A másik ok pedig megint gazdasági volt, nem költekezhetünk túl!

A férjem tervezte a meghívót és az összes arculati elemet. Nyomtatott táblákat, programtervet, színezőket a gyerekeknek, sőt több száz darab kerek matricát is. A matricákkal aztán én díszítettem fel a szörpös üvegeket, én ragasztottam le a köszönőajándékokat és dekoráltam a rizses zacskókat. Utóbbi kettőben egyébként a hároméves kisfiam is nagy segítség volt. Robi készítette az emlékkönyvet is. Pontosabban azt a gördeszkát, ami ebben az esetben emlékkönyvként funkcionált. Egy itthon kallódó lapot vont be krétatábla szerűen megnyomott papírral, erre aztán fehér akrilfilccel írhattak kedves üzeneteket a vendégek. Így nem egy füzetünk van, ami a szekrény mélyén porosodik, hanem egy falra kiakasztható gördeszkalapunk, ami nemcsak erre a nagy napra emlékeztet a hétköznapokban, de tökéletes lakásdekoráció is.

A grafika mellett az esküvő másik meghatározó elemei a színes szélforgók voltak. Készítettem szélforgókat különböző méretben papírból, de filcanyagból is. A filc szélforgókat ragasztópisztollyal hurkapálcához rögzítettem, így születtek a sütidíszek. A vendégek kaptak szélforgókat ajándékba is, a fiúk kitűzőt, a lányok karkötőt/hajgumit. Ezeket is mind mi magunk csináltuk. A szívószálakat színese masnikkal és sárgával dekorált konzerves dobozokba tettük. Készítettünk egy gigantikus szalagfüggönyt is, amire egy vasárnap délutánunk ment rá, mivel négy méter széles volt és három méter hosszú két centiméteres szalagok lógtak le róla. Ez előtt lehetett fotózkodni az előre gyártott képkerettel.

A gyűrűtartónk egy festett kerámiapohár volt. A festést a kerámiafestésben jártas unokahúgom csinálta, míg a mohát a kisfiam gyűjtötte a helyszínen. Hogy a gyűrűk le ne potyogjanak egy hurkapálcás szélforgóval tűztük meg őket.

A ruha. Persze egy esküvő sarkalatos kérdése minden esetben a ruha. Na, én ezt sem szerettem volna túlgondolni. A növekvő pocak miatt pedig olyan darab kellett, amibe kényelmesen elférek bármekkorára is növök május 2-re. Tavaly unokahúgomék esküvőjére vettem egy spagetti pántos, A-vonalú, mentazöld NON+ ruhát, amit azóta is imádok. Az esküvőmre egy pont ugyanolyat rendeltem csak fehér pamutból, és varrattam rá egy plusz réteget pöttyös tüllből. Mivel hideg időre készültünk kellett hozzá felső is, ami egy átkötős, szintén fehér NON+ boleró lett. A zord idő miatt erre vettem még fel egy fekete Zara bőrkabátot. A kiegészítőket magam készítettem. A fejdíszt és az azzal harmonizáló övet, gyűrűt és csokrot én varrtam. A csokromat még a Bokrétában vett kerámiavirágok egészítették ki. A cipőm egy kínai boltban vett egyszerű vászon lábbeli volt, amiben a cipőfűzőt szaténszalagra cseréltem, a tetejét pedig a kisfiammal firkáltattam össze textilfilccel. A sminkemet magam, a kontyomat anyukám készítette. 

A csokrom megvarrása volt a legidőigényesebb munka, mivel minden egyes rózsát kézzel kellett megvarrnom. Ráadásul kellett varrnom egy kisebb verziót, amit eldobok a szertartás után, ezen kívül pedig a szülőköszöntő csokrokba is készítettem egy-egy vörös rózsát. Az örömanyák csokrában két virág volt, egy rózsa, amit én varrtam és egy bordó kerámiavirág a bokrétából. A gallyakat előző hétvégén gyűjtöttük együtt a férjemmel, a csokor kötést pedig már én végeztem piros szaténszalaggal és spárgával.

 

Robinak a szertartás előtt két nappal támadt az az ötlete, hogyha ott leszünk a Duna parton, akkor miért nem úsztatunk kishajókat? Több se kellett, megtervezte, hova kerüljön a nevünk és a meghívóról a figuráink egy fehér A/4-es papírra, hogy aztán a hajó oldaláról mosolyogjuk. Ezt aztán átküldte az anyukámnak, aki a kórustársaival egy próba előtt lehajtogatott 160 darab hajót. És milyen jó volt! Nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is nagyon élvezték a hajóúsztatást. 

fotó: PIXEL MŰVEK
dekorációs ésmég sok minden más, amiről olvashattok Lilla blogján: CSIREK
torta: AZ ÉN TORTÁM

Az esküvő "business"

Megint eltűntem. Újabb változás jött az életembe, nagy falat, vagy inkább hatalmas. Újabb ugrás, változás, csupa kérdés és persze közben megtörtént AZ Első is. Az első hivatalos. Timi és Levente esküvőjét azt hiszem még az unokáimnak is mesélni fogom, de a részletekről egy külön postban írok bővebben. 

Sokáig gondolkoztam azon, hogy publikussá tegyem ezt a postot, hiszen mi jogon “pattogok” én, aki még csak "most kezdte"?! Nem leszek "megmondó-ember”, ez mégis úgy gondolom, hogy fontos téma.

Nagyon sokan adják esküvőszervezésre a fejüket mostanában, vagy válnak esküvői dekoratőrré, esküvői fotóssá látva a megnövekedett potenciált, hatalmas businessé nőtte ki magát ez a szegmens is. 

Anyukám ruháját még a mami és dédi varrták, a fotósok azok a családtagok voltak, akik rendelkeztek fényképezővel, az esküvői vacsora a közeli étteremben zajlott, és az egész házasságkötés leszervezésében a jegyesoktatás volt a leghosszabb idő. Mára mindez annyira megváltozott, hogy jó helyszínt, szabad fotóst már 6-8 hónappal a tervezett esküvő előtt el kell kezdeni keresni és SOS foglalni mert a jó és jól önmarketingelt szakemberek hamar elkelnek. Szakemberek. Nem véletlenül hívom őket így. 

Legyen szó dekorról, tortáról, cateringről, fotóról, ruháról, mind- mind külön SZAKÉRTELMET igényel. Az általam ismert szolgáltatók időt és pénzt nem sajnálva fejlesztették, tökéletesítették a tudásukat a mai szintre. Folyamatosan figyelik a külföldi trendeket, az új technikákat, képezik magukat, workshopokra járnak. Tudják, hogy életben maradni csak a folyamatos megújulással és a tudásuk csiszolásával- finomításával lehetséges. 

Az általam elvégzett tanfolyamon az első alkalommal mindenkinek röviden be kellett mutatkoznia, elmesélni, hogy miért szeretne esküvőszervező lenni, mi inspirálta, vitte erre az ösvényre, honnan jött és hova készül majd a papír után. Minden második történet úgy kezdődött, hogy “láttam a Jennifer Lopez filmet és úgy gondoltam, hogy ez nekem való lenne, mert már kislány korom óta imádom az esküvőket”, rám meg néztek furán, amikor az én válaszom ettől lényegesen eltért. 

Nem lehet nem komolyan venni. Ez egy munka. Kemény munka, hatalmas felelősséggel. Éppen ezért picit engem idegesített is, hogy a tanfolyamon ahelyett, hogy komoly dolgokról beszéltünk volna, storyztunk. Néha pedig elképesztő nagy butaságok is elhangzottak. A lényegről keveset beszéltek- beszéltünk. Hogy mi történik akkor, ha a párnak van egy elképzelése, ami x forint, viszont az ő keretük erre csak y. Hogy mit csinálsz akkor, amikor “semmi sem jó”, de a te dolgod az, hogy vért izzadva is, de kell jó megoldást produkálnod. Sőt, a legjobbat. Hogy ez nem csak arról szól, hogy ruhapróbára jársz a menyasszonnyal, meg sütit kóstolni és csiviteltek, hanem arról is, hogy lehet nem alszol az esküvő előtti nap, mert este 10-kor tudod meg, hogy a nyomda nem nyomtatott ültetőkártyát a menyasszony családjának és még éjszaka kutatsz másik lehetőség után. Telefonálsz, írsz az ismerősöknek, böngészed lóhalálában a netet, telefonálsz, vársz és amikor megjön fél 2kor a válasz, hogy el tudják vállalni a feladatot, rendeled a taxit, viszed a meghívót, hogy jó papírt válassz és rohansz a nyomdába a kreatívval és tördeled az ujjaid, hogy meg tudják tényleg csinálni. Legyinthetnél, hogy majd akkor egyik ültetőt sem teszitek fel, de tudod, hogy nekik, a megbízóidnak, a párnak ez fontos. Addigra pedig, mire idáig eljuttok jobb esetben nem csak egy pár lesznek, hanem a szívedhez közeli pár. Mintha a gyerekeid lennének és szépet, hozzájuk illőt, maradandót szeretnél adni nekik. Mert ahhoz adod a neved, az fémjelez és az tesz boldoggá Téged is. Nem utolsó sorban pedig: ez a vállalásod és ezért fizetnek. 

Sokan nem gondolják ezt végig. Lesz még több is, belefér. Megszerveztem / dekoráltam a saját esküvőmet, hát másét is meg tudom csinálni. Nem mondom, hogy ez soha nem működhet, de gyakran pont azek a legfontosabb tényezők hiányoznak, ami nélkül kár is belekezdeni: szaktudás, alázat, kitartás.

És miért írok erről most? Pár hete egy cinematográfustól kértem árajánlatot. Neves, fullprofi, ámulva nézem a munkáit. Meg is érkezett a válasz egy héttel később, amiben kifejtette, hogy nagyon örül a megkeresésnek és ne haragudjak, de Ő nem dolgozik többet esküvőszervezőkkel. CSAK negatív élménye van az ilyen koprodukciókból, mert az információ- áramlásba a pár és Ő közötte beleszólt egy harmadik személy, amiből nagy rácsodálkozások lettek az anyagok átadása után, mert a megrendelők nem arra számítottak, amit kaptak. Hideg zuhany volt és elszomorodtam. Nem szeretnék ilyen esküvőszervező lenni, így nem lenne értelme. Most pedig megyek és válaszolok Neki is. Hátha meg tudom győzni. Addig megyek utána, amíg nem sikerül. Mert a pár Őt akarja. Ezért vagyok. Pont.

Orsi

Imádom a munkám… és imádom a „hobby-munkám”

A „hobby-munka” talán nem a legtalálóbb név azért ennek az elfoglaltságnak, amit esküvőszervezésnek hívunk, mert úgy gondolom, megfelelő elhivatottság, türelem, empátia és szerelem nélkül nem lehet csinálni. Szerelemmel- szeretettel és alázattal, pontosabban.

De hogyan is csöppentem bele? Amikor utoljára hallottatok felőlem, Niki éppen beharangozott, majd jött egy post és hirtelen eltűntem. Öt év multi-környezet után ugyanis be kellett látnom: ez nem az én utam és soha nem is válik azzá. Hiányzott a rendezvényszervezés, és hiányzott az általános, rám jellemző életkedv és motiváció, melyeket sokáig nem is találtam önmagamban.

Sok barátnőnek és barátnő- barátnőjének segítettem az elmúlt évek során a nagy napjuk leszervezésében. A lányok tudták, hogy rendelkezem ezzel a vénával és bizalommal fordultak hozzám. Ráadásul, mivel 2,5 évet egy olyan hölgy mellett asszisztenskedtem és stílus-tanácsadóskodtam, aki  divatbemutatók és PR rendezvények szervezésével foglalkozik, kaptam olyan felkérést is, hogy stylistként segítsem a ruha kiválasztását, vagy megterveztetését. 

Nikinek és Ákosnak borzasztóan hálás vagyok, mert óvó szülőkként figyelték a fejlődésemet és a jó pillanatokban mindig kaptam tőlük egy „miért nem foglalkozol már végre ezzel?!?” kezdetű „fejmosást” is. És hálás vagyok Mártiért is, de róla majd kicsit bővebben később írok, két sor nem elég Őrá. 

Végül, kicsit több, mint fél éve egyszer csak megvilágosodtam és azt mondtam magamnak: ideje kilépni a komfortzónából, ideje ugrani! Amikor elrugaszkodtam és úgy döntöttem, felmondok… nos akkor még semmi biztos nem volt előttem, csak a tervek. Hogy milyen munkahelyet szeretnék és mellette most már komolyan az esküvőszervezésnek szentelni az életemet. Tudtam, hogy a gyomrom úgyis segít majd jól dönteni és az a lehetőség, ami nekem született, megtalál. Így találtam rá a mostani munkámra, ami tökéletes, mert nagyon szerettem volna visszakerülni a marketinges- PR-os körforgásba és mindezt gyakorlatilag bruttó három hét alatt össze is hoztam. 

Közben pedig beiratkoztam egy tanfolyamra is, mert a papír mindig jó, ha van és bár én magamban éreztem a potenciált nélküle is, mégis tanultam fontos és új dolgokat, ami a szakmához létszükség.

Szerencsésnek tartom magam, mert a barátok és a közvetlen környezetem az elejétől fogva olyan bizalommal támogatott, amelyre a reményvesztett időkben is támaszkodhattam. Szerencsésnek, hogy elhittem, hogy ez sikerülhet és hip-hop az ölemben landolt annyi felkérés, amelyről pár hónapja még álmodni sem mertem. 

Beindultam!

Hamarosan jön saját facebook oldal és design is,csak a grafikusom még elfoglalt nagyon… az első immáron hivatalos szervezésem anyagaival.  Addig ide írogatok, innentől inspirációkról, tervezőkről, teendőkről és természetesen beszámolókat mindenki Nagy Napjáról. 

Orsi

A smink és a Nagy Nap.

Június utolsó hétvégéjén számomra is megkezdődött az idei esküvői szezon. Amikor a barátok a segítségemet kérik a Nagy Napjuk tervezése- szervezése során, természetesen olyan szolgáltatókat ajánlok nekik, akik általam jól ismert, kipróbált szakemberek.

Rita barátnőm márciusban azzal keresett meg, hogy az esküvőszervezőjük ajánlott neki egy sminkest, de kíváncsi volt az én véleményemre is.

Végül az általam ajánlott sminkesek közül Rita választása Rékára esett, aki évek óta gyakorolja ezen hivatását; fotózások, tv műsorok, divatbemutatók állnak mögötte továbbá Ő a balatonfüredi Anna Bál sminkese is.

Réka ezen kívül számomra egy igazi csoda, pozitív energiabomba, hozzá a hölgyek és urak nem csak szépülni, hanem lelkileg feltöltődni is járnak.

Orsi: Réka, kérlek mutasd be magad röviden. Mi mindennel foglalkozol?

Réka: Holisztikus kozmetikus vagytok, szépség és életminőség javító terapeuta. Végzetségeim : kozmetikus, sminkes, masszőr, természetgyógyász reflexzóna terapeuta, NIA tanár, Access Bars (futtató).

O.: Most hétvégén, Rita esküvőjén Te sminkelted a menyasszonyt és a násznép egyes tagjait is. Máshogyan készülsz egy ilyen munkára? Vannak speciális kozmetikumok, amiket használsz? Próbasminkkel együtt szoktad vállalni ezeket a felkéréseket. Miért fontos a próbasmink?

R.: Mindegyik munkára fel szoktam készülni és a hogyan, az mindig a feladattól változik. Ha van rá lehetőség kérek a menyasszonyról és a ruháról fényképet, rákérdezek a koncepcióra és a színekre. Esküvőkre átnézem, milyen volt a próbasmink, mit beszéltünk meg mit vigyek még, hányan lesznek stb. Annyiban speciálisak az anyagok amiket erre az alkalomra használok, hogy mindig ügyelek arra, hogy megfeleljen az ara kívánságainak, legyen hosszantartó. ( Esteé Lauder, MAC stb termékekkel dolgozik Réka elsősorban)

 

O.: Az esküvői sminket mennyire befolyásolják az aktuális trendek?

R.: Ahogy a divatban, úgy az esküvőkben is mindig megújulnak a trendek, de mindig az a legfontosabb, hogy a menyasszony tényleg úgy nézzen ki ahogy szeretne, a smink ne egy maszk legyen rajta és legyen boldog és kényelmes a számára. 

O.: Szoktad ajánlani a menyasszonyoknak, hogy ha idejük és a pénztárcájuk engedi, látogassanak el az esküvő napja előtt hozzád. Ilyenkor milyen kezeléseket alkalmazol annak érdekében, hogy a legjobb formájukat hozhassák a Nagy Napon?

R.: Mindig szoktam ajánlani a menyasszonyoknak hogy készítsék elő a bőrüket a nagynapra, mert akkor lesz csak igazán tartós a smink. Ha idejük és pénztárcájuk engedi, akkor előtte héten bőrtipusának megfelelő hidratáló, tápláló kezelést érdemes csinálni. Ha ez nem megoldható akkor házi praktikákkal szokatm őket ellátni. 

Gyakori eset például, hogy az idegeskedés/ nagy meleg/ kevés folyadék fogyasztása miatt kicserepesedik az ara ajka. Ilyenkor egy fogkefével ha átdörzsöli picit reggel, akkor megindul a vérkeringés és sikerül megszabadulni az elhalt hámsejtektől is. Miután ezt megtették fontos, hogy ne feledkezzenek meg a megfelelő hidratálásról sem.

Orsi

Rékát felkereshetitek Facebookon az alábbi linken elérhető a profilja:

ITT

06 30 391 4855