2015. május 8., péntek

Az esküvő "business"




Megint eltűntem. Újabb változás jött az életembe, nagy falat, vagy inkább hatalmas. Újabb ugrás, változás, csupa kérdés és persze közben megtörtént AZ Első is. Az első hivatalos. Timi és Levente esküvőjét azt hiszem még az unokáimnak is mesélni fogom, de a részletekről egy külön postban írok bővebben. 
Sokáig gondolkoztam azon, hogy publikussá tegyem ezt a postot, hiszen mi jogon “pattogok” én, aki még csak "most kezdte"?! Nem leszek "megmondó-ember”, ez mégis úgy gondolom, hogy fontos téma.
Nagyon sokan adják esküvőszervezésre a fejüket mostanában, vagy válnak esküvői dekoratőrré, esküvői fotóssá látva a megnövekedett potenciált, hatalmas businessé nőtte ki magát ez a szegmens is. 
Anyukám ruháját még a mami és dédi varrták, a fotósok azok a családtagok voltak, akik rendelkeztek fényképezővel, az esküvői vacsora a közeli étteremben zajlott, és az egész házasságkötés leszervezésében a jegyesoktatás volt a leghosszabb idő. Mára mindez annyira megváltozott, hogy jó helyszínt, szabad fotóst már 6-8 hónappal a tervezett esküvő előtt el kell kezdeni keresni és SOS foglalni mert a jó és jól önmarketingelt szakemberek hamar elkelnek. Szakemberek. Nem véletlenül hívom őket így. 
Legyen szó dekorról, tortáról, cateringről, fotóról, ruháról, mind- mind külön SZAKÉRTELMET igényel. Az általam ismert szolgáltatók időt és pénzt nem sajnálva fejlesztették, tökéletesítették a tudásukat a mai szintre. Folyamatosan figyelik a külföldi trendeket, az új technikákat, képezik magukat, workshopokra járnak. Tudják, hogy életben maradni csak a folyamatos megújulással és a tudásuk csiszolásával- finomításával lehetséges. 
Az általam elvégzett tanfolyamon az első alkalommal mindenkinek röviden be kellett mutatkoznia, elmesélni, hogy miért szeretne esküvőszervező lenni, mi inspirálta, vitte erre az ösvényre, honnan jött és hova készül majd a papír után. Minden második történet úgy kezdődött, hogy “láttam a Jennifer Lopez filmet és úgy gondoltam, hogy ez nekem való lenne, mert már kislány korom óta imádom az esküvőket”, rám meg néztek furán, amikor az én válaszom ettől lényegesen eltért. 
Nem lehet nem komolyan venni. Ez egy munka. Kemény munka, hatalmas felelősséggel. Éppen ezért picit engem idegesített is, hogy a tanfolyamon ahelyett, hogy komoly dolgokról beszéltünk volna, storyztunk. Néha pedig elképesztő nagy butaságok is elhangzottak. A lényegről keveset beszéltek- beszéltünk. Hogy mi történik akkor, ha a párnak van egy elképzelése, ami x forint, viszont az ő keretük erre csak y. Hogy mit csinálsz akkor, amikor “semmi sem jó”, de a te dolgod az, hogy vért izzadva is, de kell jó megoldást produkálnod. Sőt, a legjobbat. Hogy ez nem csak arról szól, hogy ruhapróbára jársz a menyasszonnyal, meg sütit kóstolni és csiviteltek, hanem arról is, hogy lehet nem alszol az esküvő előtti nap, mert este 10-kor tudod meg, hogy a nyomda nem nyomtatott ültetőkártyát a menyasszony családjának és még éjszaka kutatsz másik lehetőség után. Telefonálsz, írsz az ismerősöknek, böngészed lóhalálában a netet, telefonálsz, vársz és amikor megjön fél 2kor a válasz, hogy el tudják vállalni a feladatot, rendeled a taxit, viszed a meghívót, hogy jó papírt válassz és rohansz a nyomdába a kreatívval és tördeled az ujjaid, hogy meg tudják tényleg csinálni. Legyinthetnél, hogy majd akkor egyik ültetőt sem teszitek fel, de tudod, hogy nekik, a megbízóidnak, a párnak ez fontos. Addigra pedig, mire idáig eljuttok jobb esetben nem csak egy pár lesznek, hanem a szívedhez közeli pár. Mintha a gyerekeid lennének és szépet, hozzájuk illőt, maradandót szeretnél adni nekik. Mert ahhoz adod a neved, az fémjelez és az tesz boldoggá Téged is. Nem utolsó sorban pedig: ez a vállalásod és ezért fizetnek. 
Sokan nem gondolják ezt végig. Lesz még több is, belefér. Megszerveztem / dekoráltam a saját esküvőmet, hát másét is meg tudom csinálni. Nem mondom, hogy ez soha nem működhet, de gyakran pont azek a legfontosabb tényezők hiányoznak, ami nélkül kár is belekezdeni: szaktudás, alázat, kitartás.
És miért írok erről most? Pár hete egy cinematográfustól kértem árajánlatot. Neves, fullprofi, ámulva nézem a munkáit. Meg is érkezett a válasz egy héttel később, amiben kifejtette, hogy nagyon örül a megkeresésnek és ne haragudjak, de Ő nem dolgozik többet esküvőszervezőkkel. CSAK negatív élménye van az ilyen koprodukciókból, mert az információ- áramlásba a pár és Ő közötte beleszólt egy harmadik személy, amiből nagy rácsodálkozások lettek az anyagok átadása után, mert a megrendelők nem arra számítottak, amit kaptak. Hideg zuhany volt és elszomorodtam. Nem szeretnék ilyen esküvőszervező lenni, így nem lenne értelme. Most pedig megyek és válaszolok Neki is. Hátha meg tudom győzni. Addig megyek utána, amíg nem sikerül. Mert a pár Őt akarja. Ezért vagyok. Pont.
Orsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése