Megint
eltűntem. Újabb változás jött az életembe, nagy falat, vagy inkább
hatalmas. Újabb ugrás, változás, csupa kérdés és persze közben
megtörtént AZ Első is. Az első hivatalos. Timi és Levente esküvőjét azt
hiszem még az unokáimnak is mesélni fogom, de a részletekről egy külön
postban írok bővebben.
Sokáig
gondolkoztam azon, hogy publikussá tegyem ezt a postot, hiszen mi jogon
“pattogok” én, aki még csak "most kezdte"?! Nem leszek
"megmondó-ember”, ez mégis úgy gondolom, hogy fontos téma.
Nagyon
sokan adják esküvőszervezésre a fejüket mostanában, vagy válnak esküvői
dekoratőrré, esküvői fotóssá látva a megnövekedett potenciált, hatalmas
businessé nőtte ki magát ez a szegmens is.
Anyukám
ruháját még a mami és dédi varrták, a fotósok azok a családtagok
voltak, akik rendelkeztek fényképezővel, az esküvői vacsora a közeli
étteremben zajlott, és az egész házasságkötés leszervezésében a
jegyesoktatás volt a leghosszabb idő. Mára mindez annyira megváltozott,
hogy jó helyszínt, szabad fotóst már 6-8 hónappal a tervezett esküvő
előtt el kell kezdeni keresni és SOS foglalni mert a jó és jól
önmarketingelt szakemberek hamar elkelnek. Szakemberek. Nem véletlenül
hívom őket így.
Legyen szó dekorról, tortáról, cateringről, fotóról,
ruháról, mind- mind külön SZAKÉRTELMET igényel. Az általam ismert
szolgáltatók időt és pénzt nem sajnálva fejlesztették, tökéletesítették a
tudásukat a mai szintre. Folyamatosan figyelik a külföldi trendeket, az
új technikákat, képezik magukat, workshopokra járnak. Tudják, hogy
életben maradni csak a folyamatos megújulással és a tudásuk
csiszolásával- finomításával lehetséges.
Az
általam elvégzett tanfolyamon az első alkalommal mindenkinek röviden be
kellett mutatkoznia, elmesélni, hogy miért szeretne esküvőszervező
lenni, mi inspirálta, vitte erre az ösvényre, honnan jött és hova készül
majd a papír után. Minden második történet úgy kezdődött, hogy “láttam a
Jennifer Lopez filmet és úgy gondoltam, hogy ez nekem való lenne, mert
már kislány korom óta imádom az esküvőket”, rám meg néztek furán, amikor
az én válaszom ettől lényegesen eltért.
Nem
lehet nem komolyan venni. Ez egy munka. Kemény munka, hatalmas
felelősséggel. Éppen ezért picit engem idegesített is, hogy a tanfolyamon
ahelyett, hogy komoly dolgokról beszéltünk volna, storyztunk. Néha
pedig elképesztő nagy butaságok is elhangzottak. A lényegről keveset
beszéltek- beszéltünk. Hogy mi történik akkor, ha a párnak van egy
elképzelése, ami x forint, viszont az ő keretük erre csak y. Hogy mit
csinálsz akkor, amikor “semmi sem jó”, de a te dolgod az, hogy vért
izzadva is, de kell jó megoldást produkálnod. Sőt, a legjobbat. Hogy ez
nem csak arról szól, hogy ruhapróbára jársz a menyasszonnyal, meg sütit
kóstolni és csiviteltek, hanem arról is, hogy lehet nem alszol az esküvő
előtti nap, mert este 10-kor tudod meg, hogy a nyomda nem nyomtatott
ültetőkártyát a menyasszony családjának és még éjszaka kutatsz másik
lehetőség után. Telefonálsz, írsz az ismerősöknek, böngészed lóhalálában
a netet, telefonálsz, vársz és amikor megjön fél 2kor a válasz, hogy el
tudják vállalni a feladatot, rendeled a taxit, viszed a meghívót, hogy
jó papírt válassz és rohansz a nyomdába a kreatívval és tördeled az
ujjaid, hogy meg tudják tényleg csinálni. Legyinthetnél, hogy majd akkor
egyik ültetőt sem teszitek fel, de tudod, hogy nekik, a megbízóidnak, a
párnak ez fontos. Addigra pedig, mire idáig eljuttok jobb esetben nem
csak egy pár lesznek, hanem a szívedhez közeli pár. Mintha a gyerekeid
lennének és szépet, hozzájuk illőt, maradandót szeretnél adni nekik.
Mert ahhoz adod a neved, az fémjelez és az tesz boldoggá Téged is. Nem
utolsó sorban pedig: ez a vállalásod és ezért fizetnek.
Sokan
nem gondolják ezt végig. Lesz még több is, belefér. Megszerveztem /
dekoráltam a saját esküvőmet, hát másét is meg tudom csinálni. Nem
mondom, hogy ez soha nem működhet, de gyakran pont azek a legfontosabb
tényezők hiányoznak, ami nélkül kár is belekezdeni: szaktudás, alázat,
kitartás.
És
miért írok erről most? Pár hete egy cinematográfustól kértem
árajánlatot. Neves, fullprofi, ámulva nézem a munkáit. Meg is érkezett a
válasz egy héttel később, amiben kifejtette, hogy nagyon örül a
megkeresésnek és ne haragudjak, de Ő nem dolgozik többet
esküvőszervezőkkel. CSAK negatív élménye van az ilyen koprodukciókból,
mert az információ- áramlásba a pár és Ő közötte beleszólt egy harmadik
személy, amiből nagy rácsodálkozások lettek az anyagok átadása után,
mert a megrendelők nem arra számítottak, amit kaptak. Hideg zuhany volt
és elszomorodtam. Nem szeretnék ilyen esküvőszervező lenni, így nem
lenne értelme. Most pedig megyek és válaszolok Neki is. Hátha meg tudom
győzni. Addig megyek utána, amíg nem sikerül. Mert a pár Őt akarja.
Ezért vagyok. Pont.
Orsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése