Imádom a munkám… és imádom a „hobby-munkám”

A „hobby-munka” talán nem a legtalálóbb név azért ennek az elfoglaltságnak, amit esküvőszervezésnek hívunk, mert úgy gondolom, megfelelő elhivatottság, türelem, empátia és szerelem nélkül nem lehet csinálni. Szerelemmel- szeretettel és alázattal, pontosabban.

De hogyan is csöppentem bele? Amikor utoljára hallottatok felőlem, Niki éppen beharangozott, majd jött egy post és hirtelen eltűntem. Öt év multi-környezet után ugyanis be kellett látnom: ez nem az én utam és soha nem is válik azzá. Hiányzott a rendezvényszervezés, és hiányzott az általános, rám jellemző életkedv és motiváció, melyeket sokáig nem is találtam önmagamban.

Sok barátnőnek és barátnő- barátnőjének segítettem az elmúlt évek során a nagy napjuk leszervezésében. A lányok tudták, hogy rendelkezem ezzel a vénával és bizalommal fordultak hozzám. Ráadásul, mivel 2,5 évet egy olyan hölgy mellett asszisztenskedtem és stílus-tanácsadóskodtam, aki  divatbemutatók és PR rendezvények szervezésével foglalkozik, kaptam olyan felkérést is, hogy stylistként segítsem a ruha kiválasztását, vagy megterveztetését. 

Nikinek és Ákosnak borzasztóan hálás vagyok, mert óvó szülőkként figyelték a fejlődésemet és a jó pillanatokban mindig kaptam tőlük egy „miért nem foglalkozol már végre ezzel?!?” kezdetű „fejmosást” is. És hálás vagyok Mártiért is, de róla majd kicsit bővebben később írok, két sor nem elég Őrá. 

Végül, kicsit több, mint fél éve egyszer csak megvilágosodtam és azt mondtam magamnak: ideje kilépni a komfortzónából, ideje ugrani! Amikor elrugaszkodtam és úgy döntöttem, felmondok… nos akkor még semmi biztos nem volt előttem, csak a tervek. Hogy milyen munkahelyet szeretnék és mellette most már komolyan az esküvőszervezésnek szentelni az életemet. Tudtam, hogy a gyomrom úgyis segít majd jól dönteni és az a lehetőség, ami nekem született, megtalál. Így találtam rá a mostani munkámra, ami tökéletes, mert nagyon szerettem volna visszakerülni a marketinges- PR-os körforgásba és mindezt gyakorlatilag bruttó három hét alatt össze is hoztam. 

Közben pedig beiratkoztam egy tanfolyamra is, mert a papír mindig jó, ha van és bár én magamban éreztem a potenciált nélküle is, mégis tanultam fontos és új dolgokat, ami a szakmához létszükség.

Szerencsésnek tartom magam, mert a barátok és a közvetlen környezetem az elejétől fogva olyan bizalommal támogatott, amelyre a reményvesztett időkben is támaszkodhattam. Szerencsésnek, hogy elhittem, hogy ez sikerülhet és hip-hop az ölemben landolt annyi felkérés, amelyről pár hónapja még álmodni sem mertem. 

Beindultam!

Hamarosan jön saját facebook oldal és design is,csak a grafikusom még elfoglalt nagyon… az első immáron hivatalos szervezésem anyagaival.  Addig ide írogatok, innentől inspirációkról, tervezőkről, teendőkről és természetesen beszámolókat mindenki Nagy Napjáról. 

Orsi